Deák Szonja vagyok, jelenleg kortárs művészetelméleti és kurátori mesterképzésen tanulok, így csatlakoztam az Orczy Projekt kiállítási csapatba. Alapképzésen politológiát tanultam, és megvolt emiatt az alap érdeklődésem a helyi intézmények és különböző társadalmi csoportok múltjának, jelenének reprezentációjával kapcsolatban, ami ebben a kiállításban szerepet kap. Pécsen születtem, és kilenc éves koromtól élek a (Budapest) kilencedik kerületben, de közeli kapcsolatom volt a nyolcadik kerülettel is a körzeti sulis barátaimon keresztül, akik az Orczy tér környékén laktak. Izgatott vagyok, hogy részese lehetek ennek projektnek nem csak azért, mert az első szakmai projektem, hanem, mert azzal a városrésszel foglalkozhatok, ami a életterem volt az elmúlt 10-15 évben, és az itt bekövetkezett változások személyesen is meghatározták a városhoz, az emberekhez való viszonyomat.

Balla Edit vagyok, segítő szakember. Az Orczy szomszédsági munkában közösségfejlesztő gyakornokként veszek részt. Azon dolgozom, hogy az emberek saját erőforrásaikat mozgósítva tegyék azt, ami az ő saját illetve közösségeik életét jobbítja. Szociológiai, néprajzi, egyéni fejlesztői és szociális munkához kapcsolódó munkáim során olyan feladatokban szeretek a legjobban elmélyülni, ahol az embereket saját környezetükben kérdezhetem arról, ami őket érdekli, és ami nekik fontos. Itt is ezt teszem. Az Orczy-negyed utcáit járva, lakóit kérdezve, levegőjét szagolva olyan érzésem támad, hogy ez itt a világ kicsiben. Éltem falun, kisvárosban, nagyvárosban, Budapesten és külföldön, és itt, a 8. kerületnek ebben a szeletében ugyanilyen sokféle emberi kapcsolódással találkozom, mint szerte a világban. Különösen jó példáját látni itt annak, hogy fővárosi viszonylatban hogy lehet közvetlen emberi kapcsolatokkal, otthonosan, emellett nagyon szabadon élni. Alig várom, hogy szóba elegyedhessek valakivel vagy egyszerűen megszólítsanak – mint falun.

Hajdu Csilla vagyok, nyolcadik kerületi lakos. Szociológiát és közösségszervezést tanultam, a Gólya Szomszédságból Közösséget Programjában három éve veszek részt, az Orczy Szomszédok programban pedig mint közösségi koordinátor dolgozom. Emellett az Utcáról Lakásba Egyesületnél női csoportot vezetek és ukrajnából menekültekkel foglalkozom. Körülbelül hét éve költöztem az Orczy-negyed Diószegi Sámuel utcájába. Tipikus dzsentrifikációs sztori az enyém, a szerencsésebb fajtából. Szüleim a rendszerváltás után megvásárolták az ötödik kerületi tanácsi lakást, majd amikor az a kerületrész a befektetők paradicsomává vált, és a lakásunk árából két másikat lehetett venni külsőbb kerületben, ide költöztem. Ez azt jelentette, hogy a társadalmi problémák elegáns éttermekkel elfedett valóságából olyan helyre költöztem, ahol a rendszerszintű igazságtalanságok kárvallottjainak problémái napi szinten szembejönnek és reflektálásra késztetnek. Az Orczy Szomszédok programra egy hosszabb távú közösségszervezés állomásaként tekintek, aminek célja, hogy a kerületrészben élők közötti szolidáris aktusok megerősödjenek, a problémáinkról közösen gondolkodjunk. Fontosnak tartom, hogy az egyéni életutak során személyesként megélt helyzetekre (mint például: lakhatás, munka, szabadidő) egy tágabb keretrendszerben tekintsünk rá és azon keresztül értelmezzük a tapasztalatainkat. Meglátásom szerint ez az ami elvezethet ahhoz, hogy hosszú távon képesek legyünk közösen tenni azért, hogy a világunk egy kicsit boldogabb hely legyen.

Horváth Mátyás vagyok, a Képzőn járok művészetelmélet mesterszakra. Így kerültem be az Orczy Szomszédok kiállítási csapatba is, mint kurátor. Szakmai érdeklődésem homlokterében a művészet és a politika kapcsolata áll, elsősorban a részvételi gyakorlatok viszonyában. Ez a rész fogott meg a kiállítás kapcsán is, ahogyan egy városrész, egy negyed a részvételiség (interjúk és workshopok) mentén képekbe, szavakba és formákba önti saját történeteit, tapasztalatait. Tíz éves koromtól lakok a VIII. kerületben, noha azóta már sokat költöztem, csak igen kevés ideig éltem a kerületen kívül. Az itt töltött évek alatt saját magam is megtapasztalhattam a kerület és a különböző negyedeinek átalakulását, átalakítását.

Máté Dániel vagyok, jelenleg a Képző Doktori Iskolás hallgatója. Korábban ugyanebben az intézményben szereztem tervezőgrafikus master diplomát.Alkotói és kutatói gyakorlatomban az egyén is ideologia kapcsolata a lakhatás, a lakótér és tárgykultúrájának viszonyában foglalkoztat. Bár vidékről származom, a Budapesten eltöltött lassan 10 év jelentős részében a 8-ban éltem, így sok személyes élmény is fűz a kerülethez. A projektben a kiállítás tervezésével és a vizuális megjelnéssel foglalkozom.

Poór Dorottya vagyok, képzőművész. Festő szakra jártam a Képzőművészeti Egyetemre, de a jelenlegi gyakorlatomban leginkább részvételi, oktatási és interdiszciplináris művészeti projektek a meghatározóak. Emellett néha grafikusként és illusztrátorként dolgozom. Az Orczy Szomszédok egyik koordinátora vagyok és a workshopokért, a részvételi művészeti folyamatért vagyok felelős. Tíz éve költöztem a fővárosba, ezalatt számos albérletben laktam Budapest különböző pontjain, mivel nincs saját ingatlanom. A nyolcadik kerületben legutóbb a Teleki téren, azelőtt a Kun utcában, a Harminckettesek terénél, az Üllői úton a Corvin negyednél, és rövid ideig a Karácsony Sándor utcában is laktam. Ez az utca most is meghatározó nekem, mert itt tartom a felnőtteknek szóló rajzszakkörömet és itt van a Pneuma Szöv.-Mókusok művész csoport bázisa, akikkel gyakran együttműködöm.

Seress Anna vagyok, kulturális munkásként dolgozom szabadúszóként és az FKSE titkáraként, valamint szeptembertől kezdem doktori tanulmányaimat ahol Angyalföld változó munkásidetitásait fogom vizsgálni. Fontosnak tartom a város és a társadalom keresztmetszeteinek vizsgálatát, és a kultúra közösségi erejét is, ezért örülök, hogy kommunikációs munkatársként részt vehetek az Orczy Szomszédok projektben.

Siteri Nóra vagyok, fotós-videós. Jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design szakán tanulok. Az Orczy Szomszédok projekt vizuális dokumentálását végzem, az eseményeken és workshopokon én szoktam kamerázni. Annak ellenére, hogy a 8. kerületben sosem éltem, kifejezetten gyakran járok arra, nagyon közel áll hozzám. Örülök, hogy az Orczy Szomszédokon keresztül megismerhetem és megörökíthetem a résztvevők történeteit, a közös alkotásokat, és közösségek szerveződését.